Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre tudatosabban érzékelem és egyre jobban élvezem, amikor a testem valami jót tapasztal.

Ilyeneket például lefekvéskor

• beburkolózni a takaróimba  és érezni ahogy "átölel", körbevesz, mint egy meleg fészek
• ha melegem van és a lábammal keresni a hűvös helyet és élvezni, ahogy lassan lehűt
• nyitott ablaknál lefeküdni és szagolni a tiszta, friss levegőt (nyáron virágillatot...)
• amikor a forgolódás után megtalálom azt a pozíciót, amiben érzem, hogy a testem elernyed és kész a pihenésre 

Nem véletlen, hogy a lefekvéssel kezdtem, imádok aludni és az esetek többségében szeretem az álmaimat is (erről, mármint az álmokról a következő blogban írok)

Napközbeni jóérzések:

• belekortyolni az első kávéba-azt hiszem ezt senkinek nem kell elmagyarázni... (illat, íz meg ami ezzel jár)
• zuhanyozáskor érezni, ahogy a meleg víz csorog végig rajtam
• örülni, ahogy a tiszta ruha "összetart"
• felszállni a meleg vonatba, belezuttyanni az ülésbe és egy kicsit csak úgy bambulni
• elővenni a könyvemet és már örülni, hogy mindjárt magával ragad a történet

• elgyalogolni a munkahelyemig, érezni, ahogy a vérkeringésem felélénkül, élvezni, hogy képes vagyok a kitartó gyalogolásra és tök jó, hogy senki nem beszél hozzám, hanem magam lehetek a gondolataimmal

Munka közben kevesebb lehetőségem van önmagamra figyelni, mert a gyerekekre, kollégákra kell, de azért néha időt szakítok rá, hogy kilopakodjak és elszívjak egy cigit...

• munka után jó hazaérni, élvezni a meleget (ha a férjem befűtött addigra...)
• örülni, ha a kismacska beleugrik az ölembe-megcirógatni, érezni, hogy milyen selymes a bundája (és örülni, hogy a többi öt nem ugrik rám)
• hallgatni a tűz ropogását, szagolni a száradó fa illatát
• élvezni, azt az érzést, hogy a mai napi küzdelem letudva, ma már nem kell mennem sehova
• ha főzök, szagolni a különböző zöldségek illatát, tapintani a felületüket, belenyúlkálni lisztbe, rizsbe, lencsébe

Néhány kedves emlékem ízekről, illatokról, színekről:

• a karalábéleves íze-egy hosszú betegeskedés után-amikor először jól esett az étel
• egy őszibarack -szörnyűségesen másnapos voltam...fiatalság, bolondság- ahogy a leve csorgott le a torkomon, arcomon
• az estike illata, nagymamámnál, nyári estéken
• a körömvirág, büdöske amiknek színeiben benne volt az egész nyár

 Tévedés ne essék, nem, nem ilyen "happy" az egész életem és a mindennapjaim. Én is vagyok dühös, fáradt, ingerült, kiszolgáltatott, megalázott, elkeseredett. Tehát normális életet élek...ezzel az írással arra szeretnélek biztatni, hogy te is keresgéld, gyűjtögesd a saját jó érzéseidet, hogy ha valami  rossz történik veled, tudd, hogy mi az, ami ellazít, megnyugtat feltölt.

Sikeres keresgélést kívánok, köszönöm, hogy benéztél!

engem itt találsz és itt