"- Vágyom egy mesés karácsonyra.
- Olyan nincs (...). Nőj már fel. Karácsonykor minden ember csupa stressz. Isznak, összevesznek a rokonaikkal, míg végül kiderül, hogy mindig is utálták egymást. Túl romantikus vagy." M.C Beaton: Agatha Raisin és a karácsony búcsúcsók
Szóval beszélgessünk egy kicsit a karácsonyi stresszről! Mik is válthatják ki?
1. Elképzeled a karácsonyt, finom illatok, csend és béke, halk zene szól, nagy pelyhekben hull a hó, mindenhol tisztaság, karácsonyi fények-szeretteid ragyogó szemmel néznek egymásra és Rád, süteményt eszegetnek. Ja és a kandallóban lobog a tűz, pattog a fa. A macskák is vigyázzban ülnek, a kutya is kulturáltan (szőrhullatás és a nyálcsorgatás nélkül) szórakozik. A gyerek, gyerekek/unokák szép ruhában ÜLDÖGÉLNEK és CSENDESEN játszanak.
Igen, ez gyönyörű- de a valóságban ilyen nincsen. Ha túl nagyok és irreálisak az elvárásaink abból egyenesen következik a csalódás. Próbáld reálisan végiggondolni (nyilván van már karácsonyi tapasztalatod...) hogy igazából mi valósulhat meg a fenti karácsonyi klisékből számodra. Akarod-e, hogy megvalósuljon? És ha nem, akkor mi történik?
Én például nagyon jól el tudok képzelni alternatív karácsonyi programokat is:
- csináljatok egész napos karácsonyi kirándulást-este nagyon jó lesz hazamenni, akárhogy is néz ki a lakás
- keressetek jótékonysági rendezvényt és mint támogatók, vegyetek részt benne
- menjetek el együtt valami programra (egész napos )karácsonyi rendezvényre vagy csináljatok ti otthon programot ( valami hagyományostól eltérőt) a barátaitokkal-pl. a 2017-s Nagy Karácsonyi Közös Főzés-örök emlék marad...
- ajánljatok segítséget állatmenhelynek-vigyetek el sétálni néhány kutyát, vagy játsszatok velük
- csináljatok karácsonyi koncertet-otthon-magatoknak (elő a fedőkkel, fakanalakkal, üres műanyag flakonokba rizst szórni, kész is a ritmuszenekar)
- vagy legyen az a programotok, hogy egész nap csak olvastok
Azt gondolom, hogy karácsonynak nem (csak) a külsőségekről kell szólnia, hanem az együtt eltöltött minőségi időről.
2. A másik nagy stresszor: a pénz illetve annak a hiánya
Nagyon sokan élnek szerény anyagi körülmények között. Nekem sokáig az volt az érzésem, hogy ha karácsonykor nem adok valami nagy ajándékot (főleg, amíg a gyerek kicsi volt) akkor egy sz@ranya vagyok.Ebben az egészben az a legborzasztóbb, hogy tulajdonképpen senki nem várta tőlem -ez a saját, "dédelgetett" tévhitem volt. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ennek az egész tárgyiasult ajándékozási őrületnek semmi értelme nincs. Az ajándékozott játékok nagyon hamar unalmassá válnak, viszont a fent említett -együtt töltött -minőségi idő emléke egy életen át pozitív hatású. A minőségi időn közös játékot, közös tevékenységeket, egymásra figyelést értek. Ha most kezditek a saját karácsonyi szokásaitokat kialakítani gondoljatok erre.
Ajándékötleteim:
- kézzel rajzolt vagy kivágott képekkel ragasztott mesekönyv a kicsiknek, idősebbeknek, férjeknek képregény (természeten a történetek mindig az ajándékozottról szólnak)
- saját kezűleg készített notesz
- kedvenc süti, lekvár készítése-természetesen jól kicicomázva, szép üzenetekkel
- kedvenc versek, dalok összegyűjtése valami hordozóra (CD, pendrive vagy mittudomén mik vannak még...)
- MIÉRT SZERETLEK? -felsorolás konkrétan és hosszan, kellően kidíszített papíron gyereknek, felnőttnek kiváló ajándék
- babaház vagy város dobozokból vagy fából, kidíszítve
- valamilyen plüssállat készítése (szabásminták Google, Pinterest)
- pénztárca készítése
(Pinterest fotók)
Néhány képes ötlet a kedvcsináláshoz!
Azért ne gondoljátok, hogy nekem könnyedén ment ez az "idilli karácsony elengedés". Több éven keresztül próbálkoztam...egyszer barátnőmmel elhatároztuk, hogy ha fene fenét eszik is, MÉZESKALÁCSOT fogunk sütni és habbal díszítjük együtt, náluk. Tudni kell, hogy neki három, nekem egy gyerekem van, tehát négy csillogó szemű kisgyereket vártunk a munkaasztalhoz. Ancsika (a barátnőm) irdatlan mennyiségű tésztát készített, a gyerekek kb. félóráig lelkesen készítették a mézeskalács figurákat (közben többször összevesztek...) majd lassanként, egyesével elszivárogtak. Az én feladatom az volt, hogy a habot rácicomázzam, mondván nekem ügyes kezem van, nyomtam a habot kidülledt szemmel majd a lisztes, mézeskalácsos, habos asztalhoz letelepedtem, kicsit pihenni. Természetesen elaludtam. Ancsikának iszonyatos a teherbírása, úgyhogy fejezte be a mézeskalács gyártást. Reggel, amikor -csepp lelkiismeret furdalással- felébredtem, megjegyezte, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó mézeskalács projekt.
Mára ennyi, köszönöm, hogy benéztél!
Engem itt találsz: https://www.facebook.com/buzastunde
meg itt: https://www.facebook.com/groups/1007324146077087/?ref=br_rs
ide is írhatsz: buzastunde@freemail.hu
